Az " Én és a Nagyerdő" vers és prózaíró pályázatunk felső tagozatos vers kategóriában megosztva az I. helyezést érte el:
Párkányi Hanna: A jókedvre derítő Nagyerdő
A Nagyerdő nem csak egy nagy erdő,
annál sokkal több, jókedvre derítő!
12 év alatt oly sok minden történt itt velem.
Elkezdem mesélni, gyere, tarts te is velem!
Születésem óta egyik kedvencem a Pagony,
ez az a hely, ahol sosem unatkozom.
Itt annyi játék, s móka vár rád,
Micimackó se látott még ennyi csodát!
Szeretem a hintát, a várat, a csúszdát,
ezeket megunni soha se tudnám!
És ott a Békás tó, hol sétálni legjobban úgy szeretek,
ha békakórus kíséri lépteimet.
És ott van a Stadion, amit azért kedvelek,
mert görkorimmal ott gyakorolok a legtöbbet.
Kedvenc napom a Gyereknap,
mert ilyenkor csak rám vár a Vidámpark!
Hogy én ott az egész napot el tudnám tölteni,
az biztos, de sajnos este bezár.
Kár, hogy estére pizsipartival nem vár!
Nagy kedvenceim az állatok,
örülök, hogy a Nagyerdőben
még Állatkertbe is járhatok!
Miután láttam ezt a sok szépet,
úgy döntöttem, hogy a Nagyerdőt védem.
Hiszen, ha szeretnénk, hogy a következő
nemzedék is itt játsszon,
a szemetet dobjuk a kukába és legyünk
kedvesek a fákhoz!
Mert a Nagyerdő olyan, mint egy kincsesláda,
kívülről csak egy rozsdás láda, de belül kincsek száza.
Kívülről a Nagyerdő is csak egy erdő,
de belülről sokkal több, „Jókedvrederítő"!
Párkányi Hanna Debrecen, Petőfi Sándor Általános Iskola, 6. B.