Az "Én és a Nagyerdő" vers és prózaíró pályázatunk felső tagozatos novella kategóriában II. helyezést ért el:
(Az írás annyira tetszett a zsűrinek, hogy külön díjat is kapott.)
Tóth Anna Gabriella: Bűvös Erdő
Kedves Naplóm,
Hétfő reggel van. Általában nem szeretem a hétfőket, ez a nap különleges. Ma érkezik meg a barátnőm a családjával
együtt Dorogról, egy távoli kisvárosból, Esztergom mellől. Azért jó, és kedves számomra ez a találkozó, mert évente
csak egyszer van alkalmunk találkozni, ekkor viszont igazán nagy bulit csapunk, beszélgetünk, kirándulunk szerte
a környéken, ellátogatunk Debrecen legjobb és legszebb helyeire.Többek között a strandra, moziba, vidámparkba és
egy kiadós sétára is a természetben.
Innen jött az ötlet, hogy elkalauzolom őket – Csengét és családját – egy különleges, egzotikus helyre, egyből a Nagyerdő
jutott eszembe.
A Nagyerdő – véleményem szerint – az egyik leggyönyörűbb hely Debrecenben, de talán az egész megyében is. A
családom, és a barátaim is rengeteg időt töltenek a természetben, gyakran járunk a Nagyerdőben egy-egy túra alkalmával.
Minden évszakban csodás, és lenyűgöző látványt nyújt az erdő.Talán mégis azt mondom: ősszel a legszebb. Mindig
tágra nyílt szemekkel nézem, amikor az ősz színeiben – legyen ez a sárgás, narancsos, halvány barna, vagy akár a
fantasztikus erős pirosas árnyalat – pompázik ez a hely. Imádom nézni, ahogy a meleg nap fénylő sugara átszűrődik
ezeken a szemet gyönyörködtető színű leveleken, és ahogy a fa kérge közt a puha moha is mutatja, merre is van észak.
Még azt is szeretem, amikor az apró hangyák kicsiny lábaikat szaporán szedve "tornasorban" menetelnek, egyik a
másik után. Ha kora reggel erre járok, még látni a leveleken megcsillanó nedves harmatcseppeket.
Az erdő állatvilága is nagyon gazdag: káprázatos madarak, aranyos mókusok, akik féltve őrzik az eledelüket, azt a
rengeteg makkot. Tengernyi bogár, bár azokat, hogy őszinte legyek, inkább elkerülöm, ha lehetséges. Nagyobb testű
állatokat ritkán lehet megfigyelni arrafelé, inkább elbújnak, rejtőzködnek az emberek elől.
De leginkább a hely varázsa, az emberek viselkedése, mosolya, nevetése az, ami szerintem különlegessé, egyedivé
teszi az erdőt. Az emberek kipihentek, békések a természetben, a gyerekek – a kicsik és a nagyok is egyaránt – mosolyognak,
nevetnek, boldogok. Friss levegő, a leírhatatlan növény, illetve állatvilág is feledhetetlen élményt nyújt,
még nekem is, pedig számtalanszor jártam már ott, de minden alkalommal felfedeztem valami újat, valami meséset.
Remélem Csenge és a családja is rendkívül élvezni fogja ezt a csodálatos helyet, és őket is elvarázsolja ez a fantasztikus
hely. Viszont ők hamarosan megérkeznek, lassan indul anyukám értük a vasútállomásra .Holnap pedig irány
a Nagyerdő!
Mielőtt ideérnek, még bemásolok egy rövid verset, amit egyszer az egyik régi füzetem gyűrött lapjára firkáltam a
margó mellé, és most előkerült a vendégek tiszteletére rakott rend alkalmából, az egyik fiók mélyéről. A Nagyerdőről
szól, a tengernyi emlékek közül egyről, ami megfogott. Amikor arra jártunk a családommal. A kisöcsém egy
kis madarat vett észre az egyik faodúban, egy korhadt, öreg fa odvában, én otthon pedig elengedtem a fantáziámat,
és egy verset írtam arról a kis cinegéről, akit én szomorúnak láttam akkor. Azóta is emlékszem mindenre, és a kis
versemet is a legszebb gyöngyírásommal igyekszem a naplómba bemásolni:
Egyszer volt, hol nem volt
Mesebeli fácska,
Fácskának odvában
Egy tarka madárka.
Minden reggel fáján
Hármat kopogtatott,
Idővel a zöld fa
Kopott, korhadozott.
Bánkódott a madár,
Mi lesz vele mostmár?
Nincsen szabad odú,
Az albérlet fogytán.
Hideg szelek fújtak,
Kopogtatott az ősz,
Őrizte a szőlőhegyet
Öreg, bajszos csősz.
Addig korhadt a fa,
Amíg ki nem dőlt,
A cinege fészke
Örökre eltűnt.
Megsajnáltam szegényt,
Amilyen kis árva,
Nem segít neki
Mamája, papája.
Hazavittem, hogy ne
Maradjon magára,
Otthon kapott helyet,
S magvakat egy tálba.
Pár nap múlva aztán
A Nagyerdőn járva
Elvittem őkelmét
Megszokott odvába.
Visszapillantottam,
- Ne hagyjam magára,
Ekkor röppent mellé
A leendő párja.
Tóth Anna Gabriella, Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma
és Általános Iskolája, 6. M.
(Hajó utcai)
