Az "Én és a Nagyerdő" vers és prózaíró pályázatunk középsikolás novella kategória II. helyezettje:
Szilágyi Borbála: Nagy Apó
Hihetetlen, hogy három szó hogy felforgatott legbelül mindent. Úgy éreztem magam, mint egy kismadár, ami az
egyik pillanatban vidáman csicseregve játszott a széllel, aztán hirtelen egy üvegablakba ütközött, amit észre vehetett
volna, mégse tette. Kibotorkáltam a kávézóból és felszálltam egy villamosra. Úgy kavargott bennem minden, mint az
őszi falevelek a hideg szélben. Pedig már ősz régen elmúlt. Február volt, hamarosan beköszöntött a tavasz.
Nem is emlékszem pontosan arra, hogy szálltam le a villamosról, vagy hogyan keveredtem az erdőbe. Csak mentem,
mint aki se lát, se hall, mert akiben belül összedől egy világ, nemigen törődik egy másikkal. Tudtam, hogy ki segíthet,
de csak remélni tudtam, hogy eljön. Eddig mindig eljött, de őt senki sem kötelezheti semmire. Hogyan is tudná?
Szorosabbra húztam magamon a kabátomat, és mélyeket lélegeztem a hideg- és erdőillatú levegőből. Lassan elhalt
Debrecen zaja, a fülem megtelt a néhány áttelelő madárka szárnysuhogásával, csattogó csevegésével és a talpam alatt
ropogó, fagyott avar hangjával. A gondolatok egymást elnyomva bukkantak fel, majd tűntek el, olyan gyorsasággal,
hogy követni se voltam képes.
Aztán eljött. Nem tudom, mikor szegődött mellém, az egyik pillanatban azon kaptam magam, hogy Nagy Apóval az
oldalamon sétálok az erdei ösvényen és beszélek. Elmondom, mi szép, elmondom, mi jó, mi az, mi összezavaró és
hogy nem tudom felborult világom egyik szegletébe sem elhelyezni azt a nyavalyás és mégis gyönyörű három szót.
Nagy Apó pedig csak hallgat. Nem tesz mást, csak meghallgat, és tudom, hogy hiába zúdítanám rá a világ problémáját,
ő nem venné fel, csak hallgatna, és segítene azzal, hogy hallgat.
Mikor minden építőkocka a helyére került, kiértem a Nagyerdőből. A világom lerombolódott, majd újra felépült
úgy, hogy annak a három szónak is megvan a maga helye. Mondhatni, köréjük építettem a régi építőkockákkal egy
új világot. Ami valószínűleg lerombolódik még százszor és ezerszer, de tudom, hogy Nagy Apó mindig segíteni fog
újra felépíteni. Én ezért szeretem a Nagyerdőt.
Szilágyi Borbála, Dbebrecen, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Iskola, 10. C.,
Tanár: Molnár Márta