Mókusszinkron 2022, Debrecen, Nagyerdő tesztelés
eredményei és tapasztalatai
- március 5-én szombaton a Debreceni Nagyerdő Pallagi út és a 4-es Főút közé eső, a Teva Gyógyszergyártól északra fekvő 2,25 km2-es kijelölt erdőterületen szinkron mókusszámlálást végeztünk. A számlálás során 76 önként jelentkező 11:00-12:30 között végezte a felmérést, amely a mintanégyzet négy oldalán belül 4 db 200 m-es sávban zajlott. A felmérőket négy egyenlő létszámú csapatra osztva, egymástól egyenlő, kb. 10 m-es távolságban, lassú ütemben, csatárláncban haladva fésülték át csapatonként az 1 500 m hosszú, 200 m széles kijelölt erdőrészt. Az egyes csapatok útvonalai egymásra merőlegesen álltak, és a csapatok egyszerre indulva, egymáshoz képest az óramutató járásával ellentétes irányban haladva körkörösen járták azokat végig (1. ábra).
- 1. ábra Mókusszinkron 2022. évi útvonalai a Debreceni Nagyerdő területén.
Az időjárás hűvös (5-7 °C), szeles, borult, később változóan felhős volt, szerencsére csapadék nélkül. A bejárt erdőrészletek túlnyomó részt a rügyduzzadás kezdeti stádiumában lévő lombhullató erdőkből álltak, foltokban ültetett fiatal nemes-nyarasokkal, örökzöld fásszárú foltokkal, helyenként letermelt részekkel. A ritkás aljnövényzet, az időjárás jellege és a lombfakadás előtt időszak miatt a látótávolság jó volt. Az erdőben való közlekedést, így az iránytartást sűrűbb cserjeszint csak elhanyagolhatóan kevés helyen nehezítette, a lábonálló és fekvő holtfa mennyisége viszont meglepően magas volt egy erdészetileg kezelt erdei környezethez, ami néha kerülésre késztette a felmérőket.
Az egyes csapatokkal együtt haladó szakértők megállapításai alapján a bejárt erdőrészekben a nagytestű növényevők sűrűsége meglehetősen magas lehetett. A becslés során látott nyomok és hullatékok tanúsága szerint a vaddisznók száma jelentős és a benyomások alapján egyenletes, ezen kívül gímszarvas, őz, illetve mezei nyúl is szép számmal jelen van a kiválasztott erdőrészben. Több felmérő beszámolt arról is, hogy a fák között, a haladás szempontjából oldal irányban, élő vadat (vaddisznó 10-es kondában is, őz és mezei nyúl) is megpillanthatott, amelyek a benyomások szerint megszokhatták az emberek gyakori, de alkalmi jelenlétét, mert a háborítatlan erdőkben megszokott pánikszerű menekülés helyett itt legtöbbször nyugodt tempóban távolodtak a felmérő csapattól. Mivel a becslés módszertanát mókusok számlálására fejlesztették ki, az nem alkalmas a nagytestű növényevők számának, vagy sűrűségének becslésére, így azokról csak a fenti benyomások alakulhattak ki.
A 1,5 - 2,5 órás becslés alatt a megfigyelők a bejárt mintegy 120 hektár nagyságú erdőrészen mókus jelenlétét nem tudták regisztrálni. A bejárás során aktív mókusfészkeket a kísérő szakértők sem tudtak felderíteni. Ez alapján az eredmény alapján természetesen nem jelenthetjük ki, hogy a területen nem élnek mókusok, azonban megállapíthatjuk, hogy azok száma a becslési szint alatt maradt. Egy évvel korábban a Nagyerdő intenzívebben parkosított, a város belterületéhez közelebbi, 70 hektáros területén azonos módszerrel elvégzett, hasonló mókus-szinkronszámlálás alkalmával, hasonló időjárási körülmények között, 10 mókusegyedet tudott regisztrálni a 46 felmérő. A két év felmérése során a kiválasztott területek biztosan különböztek abban is, hogy az esetlegesen ott élő mókusok mennyire szokták meg az ember jelenlétét, hiszen egy temetőben vagy egy városi parkban az gyakorlatilag folytonos, szemben az idei évben bejárt erdőrészekkel, ahol ugyan nem ritka, de alkalmi az emberi jelenlét. A nagytestű növényevők nagy száma és viselkedése azt mutatja, hogy ezek az állatok legalábbis bizonyos szinten megszokták az emberi jelenlétet. A fentiek miatt a mókusok viselkedése bár különbözhet a két egymást követő év felmérési helyszínén abból a szempontból, hogy mennyire bújnak el az egyedek egy arra járó ember elől, azonban nem várható, hogy ez a menekülési, elbújási reakció szélsőségesen eltérő legyen.
Az eredmények és tapasztalatok tükrében tehát az a megállapítás, mely szerint a Nagyerdő idei évben felmért területének mókussűrűsége jóval alatta marad az elmúlt évben felmért, urbánusabb erdős területek mókussűrűségétől, minden bizonnyal helytálló. Ennek okait csak találgatni tudjuk, de nagy valószínűséggel a táplálék elérhetőségének, valamint a búvóhelyek jelenlétének, vagy hiányának ebben jelentős szerepe van. Az idei felmérési helyszín cserjeszintjének szinte teljes hiánya sem a táplálékot biztosító bogyós növényzet hiánya, sem a sűrű, búvóhelyet nyújtó, illetve a mókus számára biztonságot jelentő, földfelszín feletti közlekedést biztosító növényzet hiánya miatt nem ideális e rágcsálók számára. Mivel az intenzív erdészeti munkálatok feltehetően nemcsak az aljnövényzet és cserjeszintet, hanem az erdőben található holtfa mennyiségét is jelentősen csökkentették volna, arra kell gondolnunk, hogy nem emberi tevékenység eredménye a meglehetősen hiányos aljnövényzet és cserjeszint. Ezt a feltételezést elfogadva, az említett alsóbb növényzeti szintek fejletlenségéért a tapasztalt nagy sűrűségben jelenlévő nagytestű növényevő állatokat tudjuk csak felelőssé tenni, amelyek közül a vaddisznóállomány tűnik a legjelentősebb ható tényezőnek. Itt jegyezzük meg, hogy az erdőben több vadetetőt, szórót is megfigyelhettünk, amelyek jelenléte biztosan nem a vadállomány magas sűrűsége ellen fejti ki hatását.
Összegezve tehát megállapítható, hogy a Debreceni Nagyerdő várostól távolabbi mintaterületén a mókusok sűrűsége jelentősen kisebbnek adódik a belsőbb, urbánusabb, parkosabb részeinél. Ennek legfőbb okait a közvetlen emberi hatások (pl. elérhető, ember által szándékosan, vagy akaratlanul biztosított táplálékforrás, ragadozók csökkent száma) mellett a magas nagytestű növényevők, elsősorban a vaddisznó, sűrűsége mellett kialakult ritka, vagy hiányzó aljnövényzet és cserjeszintben kereshetjük.
Nagyon szépen köszönjük az aktív részvételt és " együtt gondolkodást", az önkéntesek lelkes, szívvel-lélekkel történő munkáját, hiszen mindnyájan hozzájárultak e rendezvény sikeres lebonyolításához! 
M.Ibolya
